A Túlsó-parton túl

Hádész üzenete –

a Forrás Negyedik Bolygójáról

Lejegyezte: Anna médium

  

A Túlsó-parton túl

Amikor Anna leirta a halottak átsegitésének  történetét a „túlsó partra”, nem beszélt rólam, mert a kezdet kezdetén - amikor ezeket a feladatait végezte -, ő maga sem tudott arról, ki segiti őt ezekben a történetekben a Szellemi Sikokról.

Sanat mindent megtett, hogy földi emberként ne legyen kapcsolata azokkal a teremtményeivel, akik a Forrás lakói. Akiket azért teremtett meg, hogy a Teremtés hatalmas műveletében segitsék őt az alsóbb és legfelsőbb szinteken.

Sanat olyan mértékben félreértelmezte szerepét, hogy amikor Anna először figyelmeztette őt saját felelősségére, nem értette - vagy nem akarta érteni -, miről beszél.

Annyira hozzászokott 40 000 év alatt ahhoz, csak diktál a Forrás lakóinak, nem törődött azzal sem, mit gondolunk róla, tetteiről, cselekedeteiről. Mindarról, amit Annával és az általa létrehozott gyönyörű Világokkal tett.

Amikor pedig a Földön - már Atlantisz idejében - elinditotta az elit totális lezüllesztésének folyamatát, egyértelművé vált számunkra, olyan útra lépett, amely totális bukásához vezet.

Az, hogy a Teremtett Világból megmarad-e valami, kétséges lett.

Azután, hogy az emberiséget szándékosan, tudatosan lekorcsositotta, egyértelművé vált, a Fény Világaiba ezek a Lények már nem léphetnek be, mert nem is tudnak.

A sűrű Anyagba vetett emberiség nem volt többé abban a helyzetben, hogy a földi élet után visszatérjen oda, ahonnan földi inkarnációja előtt elindult.

A földi emberiséget számos és számtalan Galaxisról, Csillagrendszerből gyűjtötték be ostoba kisérleteihez, részben ezért vagytok annyira különbözőek.

Minden rassz eredetileg más Világokban létezett, csak itt találkoztak ebben a formában egymással.

Ahol békésen éltek egymás mellett, ott is előbb vagy utóbb kitalált valamilyen okot, módot, hogy ellenséggé tegye őket egymással szemben. Már csak abban lelte örömét, ha véres háborúkba lökte valahol a Bolygókon - a ti Földeteken is - az emberiséget, más helyeken a bolygólakókat.

Miután az emberek meghaltak, Földközelben maradtak. Már olyan alacsony volt a rezgésük, hogy nem tudtak visszatérni eredeti otthonaikba. Szükségessé váltak olyan Dimenziók, ahol a meghalt - Fizikai Testükből kilépett - emberek lelkeit - tudatát - tárolni lehetett.

Ezek a tároló helyek lettek aztán azok a Szférák, ahol már rezgésszám szerint különitették el őket. Akik békében, szeretetben akartak létezni, ne keveredjenek azokkal, akik gyűlöletből, gonoszságból, egymás életére törtek.

Ahogy múlt az idő, egyre szélesedett ez a skála. Nem csak azért, mert egyre több Fény Lényt, - vele párhuzamosan egyre több Hüllőt hozott ide -, azért is, mert az emberek rezgésszintjei közötti különbség egyre szélesebb skálát kezdett alkotni.

Akik szeretetben éltek, azoknak Anna gyönyörű Világokat - Dimenziókat - tudott alkotni, de ahol a személyiségben a romboló vagy önpusztitó hajlam erősödött föl, ott a meghalt lélek fullasztó, sivár helyet kapott „égi otthonaként”.

A karma nem segitette az emberiség felemelkedését. Sanat ostoba, degenerált programjaival megnehezitve az emberiség földi életét, egyre borzasztóbb Dimenziók létrejöttét követelte.

A legszörnyűbb mégis az volt, hogy lejárt ezekbe az Alsó-Világokba kegyetlenkedni, mert úgy gondolta neki ezt is szabad, ő ezt is megteheti.

A Földön az uralkodó elit a közelmúltban - szórakozásképpen - emberekre vadászott. A legutóbbi időben már tudták, ezzel le kell állniuk, ugyanis a résztvevők egy része nem értve egyet ezekkel, nyilvánosságra hozta - kiszivárogtatta hirekben, újságokban.

Anna találkozva ezekkel a dolgokkal, megszüntette a „Pokol Intézményét”. Helyette olyan Dimenziókat alkotott, ahol ezek a megtévesztett lelkek nem szenvednek „bűneiktől”, mely parancsot persze Sanat adta leszületésük előtt. Békés, nyugodt, gyógyitó környezetet kaptak, hogy változni tudjanak pozitiv irányba.

A Szférákról.

Amikor egy lélek átlépi a Fény Kaput, akkor kisérőkkel érkezik a Földre. Visszatérése előtt néhány nappal, héttel, hónappal - ez a mindenkori eseményektől függ, mely által elhagyják Fizikai Testüket - szintén kisérők jönnek értük.

A kisérők - lelkek - feladatként kapják a halottá vált ember segitését, a Szellemi Sikokra való visszatéréséhez.

Minden emberért jönnek, még a gyilkosokért is. De aki valamiért nem tud, nem akar velük tartani, azt magára hagyják.

Anna azért beszél minden esetben a hozzáküldött lelkekhez - miért kell elmenniük -, hogy megértsék, maguknak és másoknak is ártanak, rosszat tesznek maradásukkal.

Ha Anna elkiséri őket és átlépik a Fény Kaput, elköszön tőlük, majd visszatér a Földre. A lelkek pedig segitséget, kisérőt kapnak, hogy a megfelelő helyre kerüljenek.

Aki magas rezgésszámmal érkezik, azzal előfordulhat, hogy eredeti Bolygójára, eredeti Csillagrendszerébe utazhat el. Nem kell többé a Földi Szférák egyikébe se mennie.

Aki pedig alacsonyabb rezgésszáma miatt még nem térhet vissza eredeti otthonába, az rezgésszintjének megfelelő Dimenzióba kerül.

Ezek a Szférák tökéletesen különböznek egymástól.

Akinek magas a rezgésszáma, az a Csoportszellemek Birodalmába kerül. Mint Anna pránanadis mestere is, aki buddhista vallású lett. Mégis, amikor meghalt, elfogadta Anna segitségét, vele együtt lépte át a Fény Kaput.

Később két alkalommal  meglátogatta mesterét. Meg kellett tapasztalnia, hogy mestere - aki a Földön női testben volt - egy buddhista közösségben létezik férfiként tovább.

Amikor átlépitek a Fény Kaput, végtelenül sok dimenzió vár rátok. Minden emberi Lény, aki meghal - márpedig a Fizikai Testeteket csak úgy tudjátok levetni, kivéve Anna - olyan környezetbe kerül, amit nem teremt meg magának, hanem a magasabb Szellemi Sikok Lényei hoznak létre.

Anna már nem engedi, hogy az emberek a haláluk után szenvedjenek, ahogy ezt a legalsóbb rezgésszinteken létező emberi lelkeknek korábban Sanat kötelezővé tette. Mindenhol béke van, szép környezet, de rezgésszint szerint elválasztva egymástól.

Így a békétlenkedő lelkek legfeljebb egymást bosszanthatják, de nem szenvednek többé, mint korábban.

Ahogy én látom, hamar megváltozik a természetük, hamarabb feljebb tudnak emelkedni, magasabb szintekre, mint eddig.

Anna áldozatos tevékenységei, melyeket a Forrásban való tartózkodása alatt tesz meg, gyökeres változásokat hoztak ezen a téren is.

Ezért áldjuk őt valamennyien nap mint nap, mert ezek a változások számunkra is rendkivüliek, örömteliek.

Ne féljetek hát többé a haláltól, mert az nem más, mint az emberiség végső megváltása.

Anna irásaiban beszélt arról is, hogy vannak olyan lelkek, akiket vágtató lovak visznek el. Ezek a lelkek korábban is a Sötét Oldalhoz tartoztak, ahová Sanat rendelte őket. Az ő sorsukról Anna fog dönteni, ha végleg visszatér hozzánk a Forrásba.

Az ő környezetük eddig sem volt borzasztó, mint azoké, akiket Sanat Hüllői „Pokolra” itéltek. De sivárabb, ridegebb volt, mint azok a Szférák, ahol a magasabb rezgésszámon meghalt lelkek vannak a haláluk után.

Én - Hádész - nem teljesen önálló tudatrész vagyok, hanem Poszeidon Isten egy kivetülése, akit akkor teremtett meg Anna, amikor a földi embereknek otthont kellett biztositania a haláluk után.

Ezt a feladatot látom el Atlantisz utolsó ideje óta. A többi Istenséggel, Szellemiségekkel együtt a Forrás Negyedik Bolygóján tartózkodom. Innen irányitom az emberiség történéseit fizikai haláluk után.

Feladatom, szerepem akkor ér véget, amikor az emberiséget Anna végleg kiemelte a Fizikai Sikról, ahová Sanat elsősorban Annát akarta letaszitani, hogy átvehesse tőle azt a hatalmat, mely számára a mindenek feletti totális uralmat jelentette. Ennek következményeivel azonban egyetlen percig sem számolt.

Ami most elérte őt, törvényszerű volt. Az igazságnak ki kellett derülnie, mert ha nem történt volna meg, a Mindenség végső pusztulását, már semmi sem tudta volna megállitani.

A segitőim sokan vannak:

-        Angyalok, akik lejönnek értetek még a Földre is, hogy védelmezzenek, ha kell, vagy elkisérjenek a Fény Ablakon túlra, ha ez van a hitrendszeretekben.

-        Magasabb rezgésszinten létező Lények, akik megalkotják a halál után a benneteket körülvevő Szférákat, melyek nem a ti gondolataitok által jönnek létre, ahogyan a földi élet környezete sem, hanem általuk.

-        Meghalt emberek, akik vállalják ezt a feladatot a többiekért.

-        Irányitó Szellemek, akik ezeket a Dimenziókat felügyelik.

Láthatjátok, sokan vagyunk és egyetlen ember sem marad magára a halála után. Ha csak nem hajlandó eljönni az érte küldött Fény Lényekkel.

Vagy olyan gazságot követett el, ami miatt egy rövid ideig még a Föld közelében kell maradnia.

Ennek elsősorban az volt az oka, hogy Sanat szerette volna, ha még haláluk után is ártanak másoknak. Gyilkosságra, más gonoszságokra próbálják az embereket rávenni, különböző sugallatok formájában.

Gyakran beszélnek a bűnözők arról, hangok vették rá őket a gonosz tetteikre. Bár ez gyakran történik igy, nem törvényszerű, hogy megtegyék.

Annát például Sanat a kezdet kezdetén elvetemült Lényeivel megpróbálta befolyásolni. De Anna rájött, ezek nem az ő gondolatai, hanem gonosz sugallatok.

Így leckéztette meg Sanatot, már a kezdet kezdetén, amikor az el akarta tériteni őt arról az útról, melyet még a Köztes Létben tervezett meg vele.

Anna legyen hát a példa előttetek. Sem ölni, sem perverzzé válni nem törvényszerű.

Aki pedig nem a lelkiismeretére hallgat, annak viselnie kell a következményeket.

2016.10.06.

Hádész - a Forrás Negyedik Bolygójáról